A levegő nem olyan szennyező anyag, amely időnként jut be a vízrendszerbe. Folyamatosan keletkezik a rendszer belsejében. Minden liter víz, amely a közüzemi hálózatból érkezik egy hidronikus körbe, telített oldott gázzal érkezik – általában 8–10 mg/L oldott oxigén 10 °C-on –, és amint ezt a vizet melegítik, csökken a gázok feloldására való képessége. A gáznak el kell távoznia valahova, és ha senki nem tervezett számára útvonalat, akkor éppen ott gyűlik össze, ahol a legnagyobb kárt okozhatja: a szivattyúnál, a hőcserélőnél és a függőleges vezetékek tetején, ahol a cirkuláció egyszerűen megáll.
Három mechanizmus számít. Először is, a fűtés gáz kibocsátásához vezet, mert a hőmérséklet emelkedésével csökken a gáz oldhatósága – egy zárt rendszer levegőt bocsát ki, még akkor is, ha nem jut új víz a rendszerbe. Másodszor, a nyomáscsökkenés szintén gáz kibocsátásához vezet: a levegő mindenütt kijön az oldatból, ahol a nyomás a legalacsonyabb. Harmadszor, minden új feltöltés és minden automatikus utántöltés újonnan oxigénnel dúsított vizet ad a rendszerhez, ezért az automatikus feltöltő szelep állandó nyitva tartása a gépterem egyik legdrágább hibája.
Ennek a folyamatos oxigénellátásnak a következménye a korrózió. A radiátorok és a kazán vízvezetékeinek acéljában az oldott oxigén gödrös korróziót okoz, amely fekete vasoxidot – magnetitet – termel, amely üledékként leülepedik. Az üledék ezután elzárja a keskeny átjárókat, hőátadási felületeket szigetel, és éppen azokat a légtelenítő szelepeket szennyezi, amelyekkel ezt a problémát el kellett volna távolítani – így alakul ki egy önmagát fenntartó hiba a rendszerben.
A hatások könnyen felismerhetők, ha ismert a minta. A magas pontokon keletkező levegőzárak megszüntetik az áramlást abban az ágban – a radiátorok felső részének hidegsége és alsó részének melegsége a klasszikus jelenség. Ha levegő éri a szivattyút, kavitáció lép fel, ami tönkreteszi a szivattyúkerék lapátjait, és gyakran tévesen csapágyhibának diagnosztizált, kavicsos zajt okoz. A hőcserélő felületén ragadó mikro-buborékok csökkentik a hőátvitelt, és kényszerítik a kazánt, hogy ugyanazon hőteljesítmény eléréséhez magasabb hőmérsékleten működjön. A levegő továbbá torzítja az áramlási viszonyokat, amelyekre a szabályozószelepek és a termosztatikus vezérlések támaszkodnak, így a rendszer pontosságát és teljesítményét is elveszíti.
A háztartási melegvíz-rendszerekben a levegőzárak ugyanazokat a panaszokat okozzák: egy szivattyús zuhany, amely először folyik, majd pulzál, végül kifogy; egy másodlagos visszatérő ág, amely soha nem éri el a megfelelő hőmérsékletet; egy csap, amely köpköd. A mechanizmus általában egy nyitott légzár, amely a szivattyú vagy újratöltés által bejutó levegőt fogja el a legmagasabb ponton.
A levegőkezelés nem arról szól, hogy több automatikus levegőztető nyílást építünk be; hanem arról, hogy a berendezést a levegőhöz igazítjuk.
A kézi levegőztető nyílásokat minden valódi legmagasabb ponton és függőleges emelkedők tetején el kell helyezni; olcsók, megbízhatók és nem lehet őket félreérteni. Az automatikus levegőeltávolító szelepek – a úszóvezérelt réz szelepek – jól működnek helyi legmagasabb pontokon és végberendezéseken, de érzékenyek a szennyeződésre: egy szennyeződött úszó vagy folyamatosan csepeg, vagy zárva marad, és egy szivárgó automatikus levegőztető szelep egy zárt rendszerben lassú, láthatatlan utántöltést jelent, amely folyamatosan oxigént juttat a rendszerbe. Ha a vízminőség gyenge, védelmezzük őket egy szűrővel a szelep előtt, vagy válasszunk inkább kézi levegőztetést.
A levegőszeparátorok és a mikrobuborék-összeolvadók a hidronikus rendszer értékes összetevői, és a tervezési szabály specifikus: oda kell őket telepíteni, ahol a víz a legmelegebb és a nyomás a legalacsonyabb, mert ott válik ki a vízből a oldott levegő a legkönnyebben. A legtöbb rendszerben ez a kazán vagy a hőszivattyú folyási csatlakozása, a szivattyú előtt. A tágulási tartálynak ugyanott kell csatlakoznia, egy olyan szerelvény segítségével, amely megakadályozza, hogy a tartály levegőfogóvá váljon.
Az elosztó oldalon az analóg eszközöket saját szabványaik szerint kell megadni: a vízellátáshoz szükséges levegőelvezető szelepek az EN 1074-4 és az AWWA C512 szabványok szerint, míg a szennyvízelvezetéshez szükséges levegőbeengedő szelepek más termékek (EN 12380), és soha nem szabad őket nyomásos levegőelvezető szelep helyett alkalmazni.
A beüzemelési szabványok éppen azért léteznek, mert a levegő eltávolítása egy folyamat, nem egyetlen tevékenység: a vízalapú fűtési rendszerek tervezésére vonatkozó BS EN 12828, a telepítésre és beüzemelésre vonatkozó EN 14336, a tisztításra, öblítésre és vízkezelésre vonatkozó BS 7593, valamint az Egyesült Királyságban érvényes CIBSE B-útmutatója és W-beüzemelési kódja, továbbá az ASHRAE kézikönyve, amely nemzetközileg is lefedi a hidronikus levegőkezelést.
A rendszert lassan, a legalacsonyabb pontból kell feltölteni, és minden magas ponton ki kell engedni a levegőt, ahogy a víz szintje emelkedik. Üzemeltesse a szivattyút, majd ismételje meg a levegő kiengedését – a felületekhez tapadó levegő így mobilizálódik. Ismételje meg ezt addig, amíg a levegőkiengedő nyílások szárazak maradnak. Jegyezze fel a rendszer nyomását hidegen és üzemi hőmérsékleten; a nyomásnövekedésnek egyeznie kell az expansziós tartály térfogatával és előtöltésével, és ha ez nem így van, akkor inkább a tartály meghibásodására vagy a levegő beragadására kell gyanakodni, nem pedig a manométer hibájára.
Használjon differenciális hőmérőt a szivattyún: ha minden más változatlan, de a hőmérsékletkülönbség növekszik, az csökkenő folyási sebességre utal, és a levegő gyakori ok. Ellenőrizze minden kibocsátó egység folyási és visszatérő hőmérsékletét annak megállapítására, hogy mely ágak nem keringenek, és hallgatózzon gurgulázó vagy köves zajok után a rendszer legmagasabb pontjain és a szivattyúnál. Végül ellenőrizze az összes automatikus légtelenítőt csepegésre, győződjön meg róla, hogy a pótlóvíz-kör bezárva van, és jegyezze fel a szennyeződés-leválasztó szűrő állapotát alapvonalként.
A levegő nem baleset, hanem tervezési tényező. Válassza le a körben legmelegebb, legalacsonyabb nyomású ponton, légtelenítse ki minden magas pontot, zárja le a rendszert a feltöltés után, védje a úszócsapos szelepeket a szennyeződéstől, és távolítsa el a korróziós termékeket, amelyek táplálják ezt a problémát. Ha figyelmen kívül hagyja, akkor minden épületbeli hiba ugyanazon néhány köbcentiméter gázra vezethető vissza.
---
**A szerzőről**
*Zhejiang Xindong Sanitary Ware Co., Ltd. — Műszaki és Export Csapat*
A Xindong több mint 25 éve gyárt sárgaréz szelepeket, csatlakozókat, termosztátos zuhanyzószelepeket és keverőcsapokat Juhuanban, Csöcsiangban, egy 30 000 m²-es gyárból, ahol 380-nál több alkalmazott dolgozik, saját tervező- és vizsgálólaboratóriummal rendelkezik, valamint több mint 65 tervezési és szerkezeti szabadalommal. Termékek a cég exportpiacainak jóváhagyási rendszereinek megfelelően fejlesztik és tesztelik őket, ideértve a WRAS, TMV2/TMV3, cUPC és NSF/ANSI előírásokat, és Európa, a Közel-Kelet és Észak-Amerika egész területén szállítják őket importőröknek, MEP-kivitelezőknek és vízkezelési integrátoroknak.
Kapcsolat: Kína, Csecsiang tartomány, Juhuan város, Hsziennmen ipari zóna, Csinhaj út 242. szám · +86-0576-87499008 · [email protected] · https://www.cn-xindong.com
Friss hírek2026-10-01
2026-09-30
2026-09-29
2026-09-28
2026-09-24
2026-09-23
A vállalatot 1999-ben alapították, és Yuhuanban található, szakértelme a csapok, termosztatikus zuhany szelepek és zuhanykészletek. Több mint 30 000 négyzetméteres területet és 380 alkalmazottat számlálva, számos tanúsítvánnyal és 65 szabadalmunkkal rendelkezünk.
EN
